Természetben előforduló, heterogén ásványi anyag képződmény.

Az építészetben, a régebbi korokban mint az alapok és falak fő építőanyaga, korunkban mindinkább mint díszítő és burkoló elemként használt. Az útépítésnek úgy régen, mint jelenleg is legfőbb alapanyagát képezi. Bányászatát követően csupán alaki feldolgozást követően, - hasítás, aprítás, zúzás, esetleg vágás, csiszolás - közvetlen felhasználásra kerül.

Természetes kövek alkalmazását az építési trendek befolyásolják. Tervezéskor az építész a külső és belső falburkolatokat is tervezi, így a választott kövek használatával a színek, formák és felületi struktúrák is meghatározásra kerülnek.

Vissza a szakmai szótárhoz